Éjjel van, sötét. A lelkem meztelen.
Szívem bútól terhes ám nincs mit vesztenem
Tudom nem lehet könnyeim eleresztenem
Ezt a hűvös órát egy kis bornak szentelem
Egyedül vagyok magam, s nekem rejtelem
Mi van az italban mitől kedvem szertelen?
Az élet oly kegyetlen mindig szemtelen
Örülni van kedvem, s bánt mert megteszem...