Én hallottam a csend szavát
homályos képekben és látom
így száll inakba minden bátorságom.
Ki van itt? Feleljen!
Néztem széjjel s egy lélek sem,
csak én vagyok.
Szemet hunyok, aluszok
de nem jő álom szememre
rémhang sikolt fejembe.
Ó te átkozott
Pokolra kárhozott
Ki vagy te tán bűntudat?
Miért hajtod el álmomat?
Mit tettem, mond vétkemet
tépd szét torzult képemet!
Mi ez a moraj?
S most csend...
Vissza fekszem, képzeltem
de újra kacajt észleltem.
Ördög lészen fejembe tán,
ki más vihog mint a sátán?
Megőrültem azt hiszem!
És eltűnt a zaj...
csak képzeltem és most alszok!
Zárul szemem, hangot hallok.
Mosoly görbül arcomon
őrült volnék már tudom...